Egy mondatban így jellemezném az elmúlt MbJ alumni családos találkozásunkat a Dunaszigeten:
„a kimondhatatlan kimondhatóvá, a hihetetlen hihetővé, a láthatatlan láthatóvá vált és a siker koronázta!”
Elhagytuk a poros és zajos nagyvárost és kimondhatatlanul vágytunk arra, mindazok, akik a 16. MbJ Alumnira jelentkeztek, hogy tartalmas és üdítő hétvégét élhessünk meg Lajos Mihály (MbJ alumnus) az Agrofil-SZMI cég és farmtulajdonosának meghívására a Kisalföldön. Kisbodak – Püski – Lipót és az egész Dunasziget. Hidacskáikkal, szunnyadó házikóikkal, pünkösdi rózsás kertjeikkel vártak ránk! Hosszú-hosszú kilométereken át egyre tágasabbá vált a látóhatár, a kisalföldi rónaság tavaszi színpompáival kápráztatott el, mint távolból érkező utasokat, akik Budapestről, Marosvásárhelyről, Soltról, Temerinből, Kecskemétről keltünk útra. A pipacsvirágokkal szegélyezett szántóföldek mellett haladó országúton már kimondhatóvá vált a kimondhatatlan, csodálkozásunk szavaival. Kicsinyeikről gondoskodó gólyák villanypóznákon épített fészkeit látva felrepítettünk egy-egy üdvözlést, így: Halló! Szervusztok, mi is itt vagyunk! Így váltunk részéivé rövid idő alatt a gyönyörű tájnak és szinte társai lettünk azok lakóinak.
Rezgett a levegő a forróságtól. Meg megrebbenve átvillant előttünk egy madár árnyas lombokat keresve és füttyentve odaszólt nekünk: jó helyen jártok!
A mák is virágzott. Tábláról-táblára láttuk rózsaszínű kelyheikkel őket, amint fejüket magasba emelték és hamvaszöld száraikkal egymásnak dőlve sűrűn hajladoztak a lágy szellőben hirdetve: lám mi is együtt vagyunk, mert nem jó egyedül! A kék lilavirágú mézontófű (facelia) színpompájával kápráztatott, imitt és amott, amíg a szem ellátott. A szőttesként elterülő táblái szinte dúdolták: A dús jó földben jó a termés!
Meleg nyárias hétvégével ajándékozott meg a Mindenható jószántából!
Kimondható, hogy nagyszerű volt az elszállásolásunk a Szelle Lovas Udvarban és a „Családi Kalandok Házában”- ahol a 14 felnőtt és 6 gyermek remekül érezte magát. A nagyváros piszkos bűzét a friss, vágott széna illata, a város porát pedig a finom fehér láthatatlan homok és szalmatörmelék váltotta fel. Az autók helyett lovak sétáltak a közelünkben méltósággal és időről időre bátran lovagló gyermekkel hátukon. Mindez a hála szavával kimondható: köszönjük!
A hihetetlen hihetővé vált! Ezt eredményezte a találkozás: – Pajtában szalmabálák közt kápolna született, ki- ki szájából szólt a bibliai üzenet, hitet erősített és felüdülést adott a szent mise. Szalmakötegeken ülve mind ennek időt, helyet és alkalmat adva beszélgettünk, figyeltünk, hallgattunk egymásra. Mintha egy szigeten lettünk volna valóban: ott is voltunk! A Dunaszigeten.
Az életből vett tanúbizonyságokból okultunk, minden szónak „verete” volt, ami ott a vendéglátóink ajkáról hozzánk vendégekhez eljutott. Megkóstolhattuk a helyi BÁRKA – finomságait. Szarvas szalámit-kolbászt és sonkát kaptunk hihetetlen finom ínyencségekként! Sajátkezű készítmények, mint hallottuk évről-évre egymástól a régiektől tanulva mesterművekké váltak. Köszönjük.
A láthatatlan láthatóvá vált: Bemutatkozott az Agrofil cég. A kivetített térképeken láthattuk, mily hatalmas területre terjed ki a cég munkája, ami a növényvédelemről szól. A cég munkatársai között a kisbabás mamák elmondták, hogyan tartják fent cégükkel a kapcsolatot a „babázásos” időben is az egymás megsegítése jegyében. Megismertük és láthattuk a babákat, az őket ringató apákkal. Így vált látható valósággá az Agrofil cég szép szociális feladat vállalása is. Minden elismerésünk!
Egy esti programként láttuk Lipóton a híres Lipóti Pékséget, mely országszerte üzletláncot alkot. Élőszóban mutatta be történetüket Tóth Péter alapító és tulajdonos. Kedves vendéglátásukat hálásan köszönjük! Fantasztikus látvány volt a lelátóról, azaz galériáról üzeme munkájára rátekinteni!
Mindkét cég dinamikájából és cégfilozófiájából látható és hallható volt a jövőre irányuló gondolkodás: ”Nem a siker, hanem az emberek megsegítése a cél! Azt kapják meg, amit szeretnek, amiről tudják, hogy valóban jó!„
A Szelle Lovas Udvar tulajdonosai, Viola és családja szeretetteljesen gondoskodott a három nap alatt, ellátásunkról, gyermekprogramról és mindenben figyelmesen segítségünkre voltak. Ide máskor is eljövünk! Köszönjük Lajosné, Katikának is minden kedvességét, szervezését és ránk szentelt idejét!
Nem utolsó sorban pedig,
kimondjuk: nagyon köszönjük a még láthatatlan, de megígért-és láthatóvá vált, hallatlanul nagyszerű, és hallhatóvá vált gyermek zenei és táncprogramot!
Meglepetésben is volt részünk! Péntek este fogadtatásunkra nagy élményt nyújtó táncos, zenés műsorral örvendeztettek meg minket a helyi tánccsoportos gyerekek. Vége-hossza nem volt az énekes körjátékoknak, zenélésnek, még citerák is megszólaltak. Szólisták, csoportok műsora váltogatták egymást. Amikor a hangulat a tetőfokára hágott, nekünk is kedvünk kerekedett táncra perdülni a kicsiny kezeket fogva.
Nem győztünk csodálni Benneteket! Felejthetetlen volt! Tanáraitoknak is köszönjük a felkészítést!
Lajos Mihálynak és csapatának hálás köszönetet mondunk- a „siker-történetek” bemutatásáért és szíves vendéglátásukért! Meggazdagodva tértünk vissza otthonunkba!
Had adjuk vissza kedves szavaidat jókívánságként: „Maradj azon az úton, amelyet kaptál”
Isten áldja meg további munkátokat és életeteket!
Említést érdemel Ulrich atya több mint 10 éves MbJ munkássága, amely nélkül – ez a hétvége sem jött volna létre! Isten áldása legyen további szolgálatain!
Cs. N. Katalin